07Karácsony 2. napja - Ézs 11,1-9.doc

07.B3 - Karácsony 2. napja - Ézs 11,1-9

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

166; 1; 159; 162

Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Amikor valamiből sok van, már nem figyelünk annyira oda rá. Ha valami sokáig tart, akkor előbb-utóbb megszokottá válik. Mondhatnánk azt, hogy egész december az ádventi-karácsonyi várakozásban telt, s azóta egyfolytában ünnepelünk. Pedig az ünnepek nem azért több naposak, hogy belefáradjunk, nem azért több naposak, hogy megszokottakká váljanak. Karácsony ünnepe az ünnep előrehaladtával és a hétköznapok beköszöntével sem lehet ilyenné számunkra. Az ünnep csodája és titka kétezer év óta megdobbantja a szíveket, s indít csodálatra, ámulatra, Isten dicséretre. Hiszen a betlehemi csoda nem ismétlődik meg!

Ami történt, ma is megfejthetetlen, felfoghatatlan csoda. S ezen a mai ünnepen előttünk álló Ézsaiás-i ige is csodákról szól. Jézusról jövendöl, s arról beszél, ami nekünk, embereknek lehetetlennek tűnő. Pedig csak az anyagi világ törvényei szabnak határt, de Isten világában nincs elképzelhetetlen.

Mennyi rendkívüli eseménnyel szembesültünk már a Szentírás olvasásakor! Ahogyan a kivágott fa törzsén kihajtó vesszőszál, az új élet keletkezése sem természetes, ugyanolyan meglepő Izsák, Sámuel, vagy Keresztelő János születése is. Isten átlépi a természet szokásos rendjét. Mert a világmindenség törvényei csak ránk, teremtményekre érvényesek. Az anyagmegmaradás törvénye létező törvény, de Isten a semmiből is, szavával is tud újat létrehozni. Az Ő szava teremtő szó!

Karácsony ünnepén is rá kell csodálkoznunk Istenünkre! Az Ő mérhetetlen gazdagságára, szeretetére! S van-e ennél nagyobb boldogság, mint tudni: nekünk nemcsak Istenünk van, hanem ilyen, felmérhetetlenül gazdag Istenünk.

Mert nem csak a lehetőségek, hanem a lehetetlenségek is beleférnek terveibe. Öreg és meddő szülőktől születnek gyermekek! Izsák, Sámuel, Keresztelő János bár az emberi világban, de Isten teremtő hatalmából született meg! Milyen csoda, hogy a fáraó halált, pusztulást hirdető parancsa ellenére is életben marad Mózes. Sőt, annak a fáraónak udvarában és családjában nevelkedik fel, aki miatt az élete veszélyben volt.

Milyen csoda, hogy a szolgaságban sínylődő nép megmenekül. Az emberi elnyomás alól éppúgy, mint majd Krisztus által a gonosz hatalmak bilincseiből. Vessző sarjad ott, ahol a pusztulás látszik. Élet kezdődik ott, ahol az elmúlás nyomai jelentkeznek. Milyen csodálatos ez! S az, ami számunkra Krisztus nyomán megélhető valóság lett, az Ézsaiás számára olyan világosan látszik. Előrevetítődik a békesség, a tökéletessé váló rend. Amikor a szembenálló felek megbékélnek, amikor nincs sértő és sértett, amikor nincs gyűlölet! Milyen hihetetlen, hogy az állatok világában a farkas és a bárány, a borjú és az oroszlán, vagyis az örökké harcban állók is békességben élnek egymással. Milyen csodálatos, hogy nem kell félni a kígyó marásától, amikor az örök jóság terjeszti ki uralmát mindenek fölé.

Nekünk, embereknek képtelenség, hogy mindez így legyen! Csak álom, hogy mindez valósággá válik. Néha túlontúl magunkban bízunk. Mintha az erős fegyverek, a technikai eszközök birtoklása tökéletes védelmet nyújthatnának. Védőpajzsot feszítünk ki magunk felett, radarok vigyázzák az eget, rakéták állnak készen, hogy ártalmatlanná tegyék a közeledő veszélyt. Vaskupolát, védőhálót fonunk a veszélyben levők köré - MI. Tökéletesnek hitt módszerek, és pillanatok alatt szétesnek, megsemmisülnek. Egy fanatikus ember néhány pillanat alatt romba dönthet felhőkarcolókat. Hol maradt a védelem? Egy számítógépvírus megbéníthatja a védelmi rendszereket, s irányíthatatlanná válik még a haditechnika is. Hol a biztonság? Egy elfelejtett kórokozó rettegésben tartja a világot. Félve nyitják fel az emberek a levélborítékokat, fertőzéstől vagy robbanástól tartva. Az elmúlt hónapok eseményei ezt mutatják. Ilyen az új világ, az új évezred. A félelem a legcsírázóképesebb, legéletképesebb mag! Mert mindenütt meg tud élni.

Képtelenség az előttünk álló békesség? Álom, amely csupán az emberek legbelsőbb vágyait fejezi ki? Hát az a vesszőszál, Mária Fia, amely a Lélek által fogant meg és született meg Krisztusként - nem tűnt-e akkor, s sokszor ma is képtelenségnek?

Felmérhetetlenül gazdag Istenünk van, akinél minden lehetséges! Aki nem távolból szemléli létünket, a világ életét, hanem tevékenyen alakítja, formálja és viszi előre a megvalósulás útján a megváltást. Madách Imre sokat idézett mondata: „A Föld forog, az Alkotó pihen!” (Az ember tragédiája) Pedig - testvéreim - az lenne az ember legnagyobb tragédiája, veszte, ha ez így lenne. Mert Isten, a mi Istenünk tevékeny, alkotó, cselekvő Úr. Népe hűtlensége ellenére is megújul kegyelme. Tud újat kezdeni. Csődbe jutott életek, életutak vallhatnak erről. Emberi sorsok, zátonyra futott életek, amelyek Vele, Krisztussal járva megélednek. Összekuszálódott emberi kapcsolatok rendeződhetnek. Az Alkotó nem pihen, hanem őrző szeretetével „belenyúl” életünkbe, kiigazítja a vargabetűket. Hát nem csoda ez mégis? Nem hihetetlen és mégis igaz, hogy Krisztus által új életünk lehet?

A mi Istenünk nemcsak gazdag, nemcsak tevékeny, de hihetetlenül irgalmas Isten is Ő. Az ember - számára - nem csupán eszköz, hanem az Ő teremtménye. Mi emberek is, vigyázunk arra, ami a mienk. Mit meg nem tesz egy szülő a gyermekéért. Megvédi, kiáll mellette, harcol érte, még akkor is, ha tudja, hogy hibás. Keresi az enyhítő körülményeket, a mentségeket. Mi, Isten gyermekeiként megtapasztalhatjuk, hogy irgalmából élünk. Karácsony csodája, Krisztus emberré létele is erről szól. Ez az örömhír hangzik felénk. Az, hogy Isten irgalmas. Az az örömhír, hogy Isten szeret. Az a csodálatos evangélium, hogy Isten szereti a világot, s Fiát adta érte, hogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Karácsony ünnepének elmúltával ragyogja be életünket ez az öröm. Ha már kihunytak a gyertyafények, s már csak a fenyő- vagy gyertyaillat lengi be a szobát, jusson eszünkbe: csodálatos ajándékot kaptunk. Amely valódi ajándék. Mint amilyent a kisgyermek kap. A kisgyermek tudja, hogy nem érdemelte meg, de szülei végtelen szeretete által mégis az övé lehet. Ezt a Gyermeket sem érdemeltük mi meg. Benne Isten szeretete jött közénk. Hogy általa jó útra, jó irányba induljunk s legyünk teljessé az Úr ismeretében.

Testvéreim! Az ünnep csodája és titka már kétezer év óta megdobbantja a szíveket, s indít ma is csodálatra, ámulatra, Isten dicséretre. Mert Isten irgalma velünk és bennünk is tud újat kezdeni. Legyen ilyen áldott az ünnepünk. Legyen ilyen áldott az életünk! Ámen.