Konfirmáció 2025.doc

Konfirmáció 2025. június 8. - Farád - Mt 28,16-20

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Ünneplő gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Konfirmáció ünnepe mindig egy csodálatos esemény a gyülekezet életében éppúgy, mint azok a fiatalok számára, akik először fognak az Úr asztalához járulni. Mert az élet jele ez. Igaz, ma mindössze hét ifjú áll most itt a gyülekezet előtt, s adtak számot arról, hogy az elmúlt egy évben komolyan foglalkoztak a tananyaggal. Ha statisztikákat nézünk - bizony egyre kevesebben vannak. Igaz az is, hogy egy ideje csak minden második évben van konfirmáció. A 2002-s 27 főnyi, vagy a 2023-s 14 főnyi konfirmandus csapathoz képest a négy bizonyára elenyésző. De értük is hálát kell adnunk!

Nekünk nem szabad a számok bűvöletében élnünk! Ne felejtsük, hogy az Isten számára a legnagyobb szám az egy! Hiszen fontos volt számára az az egyetlen-egy is, amikor a száz bárányból az az egy elveszett. Nem legyintett, hogy semmiség az a 99-hez képest, hanem utánament. Vállalva a veszélyt is. Csakhogy megmentse, s nehogy egy is elvesszen! S azt se felejtsük, hogy Jézus azt mondta, hogy „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük én is!” Így jöttünk össze szeptember óta a konfirmandusokkal hétről-hétre, hogy mindig eggyel többen voltunk, mint amennyi látható volt. S most is eggyel többen vagyunk, mert Urunk itt van velünk.

Ma, konfirmáció ünnepén pünkösdöt is ünnepeljük. Akkor, amikor ilyen ünnepélyes keretek között összejöttünk és kérjük fiatal testvéreinkre Isten áldását, akkor hangzik Jézus szava - a missziói parancs. Amelyet ti is olyan jól ismertek, amelyben küld, amelyben feladatot ad, és amelyben magát ígéri. Mert minden keresztyénnek ez a küldetése, feladata és felelőssége, hogy nem csak egy ilyen ünnepen - életében egyszer - hanem mindig és mindenütt bizonyságot tegyen Uráról. S nemcsak szavával, de életével is tanúskodjon Isten szeretetéről. Tanítson, hívogasson és vigye, adja tovább a jó hírt. Nem magunkban kell keresztyéneknek lennünk, hanem közösségben. A gyülekezet közösségében - Krisztussal.

A kétezer éve elhangzott parancs nyomán lehetünk mi is ma itt. Parancsa alapján keresztelünk, mert ma is ezt kell tennünk. S Ő - amint megígérte - jelen van életünkben, közöttünk.

Tegyünk tanítvánnyá minden népet! - hangzik szava. Tanúskodjunk szeretetéről, amely nélkül nem élnénk.

Mi tartozik bele ebbe a tanúskodásba? Hadd mondjak el két kis történetet:

Az egyik milánói templomban található Leonardo da Vinci „Az utolsó vacsora” c. freskója. S ehhez a festményhez két igen érdekes történet fűződik:

Az első: Abban az időben, amikor Da Vinci ezt a képet festette, volt egy ellensége, aki egyszersmind festőtársa volt. Miután egy csúnya vitája támadt vele, mélységesen megvetette. Amikor Iskáriótes - az áruló - Júdás arcát festette meg Jézus asztalánál, ellensége arcát örökítette meg a képen, hogy az utókor számára úgy maradjon fenn, mint az az ember, aki elárulta Jézust. Mialatt a képet festette, előre élvezte, hogy lesznek, akik fel fogják ismerni ellensége arcképét Júdásnál.

Mialatt a tanítványok arcán dolgozott, több ízben is belefogott Jézus arcának megfestésébe, de semmire nem jutott. Da Vinci csalódott volt és tanácstalan. Idővel azután rájött a probléma okára. Jézus arcának megjelenítésében festőtársa iránt érzett gyűlölete akadályozta meg. Csak miután kibékült vele, és Júdás arcát átfestette, csak azután volt képes Jézus arcát jól megfesteni és mesterművét befejezni.

Az utolsó vacsora - amelyet azóta is ünneplünk, amelynek ti, kedves konfirmandus testvéreim - mostantól részesei lehettek, erről is szól. A megbocsátásról. Anélkül semmi értelme sincs. Anélkül nincs feloldozás sem. Haragban, szeretet nélkül élni - Isten akarata ellen való.

Annak, hogy olyan nehezen fogadjuk el Isten bocsánatát, többek között az is oka lehet, hogy mi magunk is nehezen bocsátunk meg a másiknak. Ezért mondta Jézus: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok!” (Mt 6,14) Ne csak várd tehát a bocsánatot, hanem te magad is békülj meg. S így járulj Urunk asztalához. Ha harag nélkül, ha szeretetben élsz szívedben, akkor sikerül minden műved, mint ahogyan megtapasztalta ezt da Vinci is. Nem csak elkészülhetett művével, hanem világhírű mestermű lett. Élj te is úgy, hogy Krisztus szeretete tükröződjön rajtad. Az a szeretet, amely mindig kész megbocsátani.

A másik történet pedig ez: A festmény elkészítése többek között azért tartott négy évig, mert amikor már majdnem készen volt, da Vinci egyik barátja megjegyezte, hogy milyen hihetetlenül megragadó a kép - különösen pedig az asztalon levő ezüstserleg. „Ez briliáns, gyönyörű!” - mondta. „Azonnal megakadt rajta a tekintetem” Erre da Vinci olyan dühös lett, hogy azonnal átfestette a serleget, és eltüntette a képről. Mert „Jézusnak kell a festmény középpontjában lenni, nem pedig a serlegnek! A figyelemnek teljesen őrá kell összpontosulnia; mindent el kell távolítani a festményről, ami Jézusról elvonja a figyelmet!”- mondta.

Kedves testvérem! Aki most térdelsz először az Úr oltárához, vagy akinek már oly sok alkalma adódott erre: vajon mi van a te életed központjában? Mindent el kell távolítanunk, ami Krisztus elé tolakodik, vagy megakadályoz abban, hogy őt szolgáljuk. Mert Krisztusnak kell egyedül az életünk középpontjában lennie! „Mert nekem az élet Krisztus…” - mondja Pál apostol Ez a legfontosabb, ez a leglényegesebb.

Ma - 2025 június 8-án - egy új szakasza kezdődik életeteknek. Ti a hagyományos utat jártátok. Gyermekként megkereszteltek titeket, s most felnőve, immár saját magatok nevében valljátok meg hiteteket.

Van olyan is, aki felnőttként jut el ide. Különböző utak, de a cél ugyanaz. Ahogyan egy balti mondás szerint: „Utak váltakoznak: fény, mélységes éj. De minden kegyelem, ne félj!”

Kedves Testvéreim! Isten szeretete évezredek óta kiárad az övéire. És soha nincs késő a tanításra, soha nincs késő a keresztelésre, soha nincs késő a Krisztushoz való csatlakozásra. Addig, míg élünk. Ahogyan megszólította egykor a jerikói út mentén a fa tetején kíváncsiskodó Zákeust, ahogyan elhívta Mátét, ahogyan tanítványai kicsiny seregét összegyűjtötte, úgy munkálkodik ma is, a szívekben. Nem statisztikákat készít Urunk, és elemezgeti az adatokat, hanem most is, ma is közöttünk van, hívogat és megszólít, és tudom, hogy örül annak, ami itt, ma, most történik. Mert nem +7 kerül a konfirmáltak könyvébe. Hanem azt mondja: Baán Bence Lajos, Csaplár Laura, Élő Evelin Márta, Élő Imre Zsolt, Farkas Luca, Kelemen Sára, Tömböly Liza Zsófia ……. - olyan jó, hogy halljátok a szavamat. Olyan jó, hogy Velem akartok járni. Gyertek, és én megerősítelek, megkonfirmállak titeket! És veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.

Igen, kedves fiatalok! Titeket is megszólított Urunk. Ahogyan egykor a tizenegyet, úgy ma titeket, heteteket, s mindazokat is, akik itt együtt vagyunk!

Soha ne felejtsétek! Jézus hatalmas Úr, akié a hatalom. Ő küld, Ő feladattal bíz meg és megerősít. Újra és újra megkonfirmál, megerősít minket. S Ő nem elhagy, hanem velünk marad mindenkor, minden időben, a világ végezetéig. Nem csak ígéri, hanem meg is teszi. Beváltja minden ígéretét.

Ezért könyörgünk s imádkozunk szüntelen, hogy ébresszen bennünk élő hitet Szentlelke által. Könyörgünk - ahogyan egyik énekünkben is hangzik - hogy

Őrizz meg minket, óvd meg népedet! Légy velünk az úton Úristen! /: Forrásvíz, kenyér, az ínség nem ér! Légy minékünk áldás és élet! :/

….

Őrizz meg minket, óvd meg népedet! Légy áldásaiddal mivélünk! /: Te Szentlelkeddel, élő igéddel, légy jelzőtűz az úton nékünk! :/

Őrizz meg minket, óvd meg népedet! Légy velünk a gonosszal harcban! /: Akarat s erő - légy békét szerző. Jöjj el, szabadításod hozva! :/ Ámen.