72Reformáció ünnepe - Mt 05,01-10 (11-12).doc

70.Ó1 - Reformáció ünnepe - Mt 05,01-10 (11-12?)

Amikor (Jézus) meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

(Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.)

254; 9; 356; 260

Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Sokan értetlenkedve olvassák, vagy hallgatják ezeket a - Jézus boldogmondásokról elhangzott - szavait. Lehet a boldogságról beszélni, de azt meg is kell élni, különben mit sem ér! Mindenki keresi a boldogságot. Ki ebben, ki abban. De csak kevesen vannak, akik valóban meg is élik, akik valóban boldogok. Jól illusztrálja ezt a mese, amelyben egy királynak azt mondja egy bölcs, hogy akkor gyógyul ki búskomorságából (mai szóval élve a depressziójából), ha egy boldog ember ingét magára ölti. Elküldi szolgáit, hogy kerítsenek egy boldog embert, és kérjék el tőle az ingét. El is mennek a szolgák, sokakat megkérdeznek, de hiába gazdagság és miegymás, nem találnak egyetlen boldog embert sem. Aztán végre mégis. Kérik az ingét ― de neki az sose volt, annyira szegény! Nos, erre a szegény boldogságra ad át nekünk meghívót Jézus a hegyen elmondott beszédében.

Jézus - a Genezáreti tó partján - látja a sokaságot, ez indítja el a hegyre ― hogy szólhasson hozzájuk. Bár a közvetlen közelébe csak a tanítványok mentek oda hozzá és őket tanította, de azért egyúttal mindenkinek is címezhette mondandóját, hiszen szava elhallatszott egészen a partig! Nem lehet a Hegyi beszédet csupán valamiféle szuperkeresztyéneknek szóló, csak az igazán hívők számára felállított mértéknek, tanításnak tekinteni, hanem minden egyes keresztyénnek szól!

Jézus megszólal, és tanít. Arról tulajdonképpen, hogy miből fakad az üdvösség? Úgy is mondhatjuk most: Kik a boldogok?

A 8 boldogság, mint keret foglalja össze azt, kik a boldogok, és kiké az üdvösség, a mennyek országa. Úgy is felfoghatjuk ezt, hogy amit Jézus felsorol, az egy-egy vízum-pecsét az útlevelünkben, amelyek meglétekor a menny határán majd bebocsátást nyerhetünk. Az üdvösség volt a tét ott fenn a hegyen, ahol Jézus elmondta e beszédét is, az üdvösség volt a tét ott fenn a Golgota hegyén is, és ott Wittenbergben is, ahol a templomkapura, az egyetem hirdetőtáblájára kitűzte Luther vitaindító tételsorait. Egyedül Jézus keresztútja vezet a mennyei polgárságra...

Kik a boldogok? Jézus tulajdonképpen felsorolja azokat a tulajdonságokat, amiket a követőjének fel kell vennie. Egyszerűen azért, mert Ő maga is így jellemezhető. És épp ez a reformáció lényege!

Reformáció ünnepe kiválóan alkalmas arra, hogy egy „igen fontos személy”-re emlékezzünk. Gondolom, legtöbben Lutherre gondolnak most. De menjünk még jobban vissza az időben és a korban, egy Luthernél 1500 évvel korábban élt emberhez. A forrásra, amelynek kutatása a reformáció korában, a reneszánsz és humanizmus áramlatában oly fontosnak tűnt a haladó művészek és tudósok körében.

A reformáció forrása azonban nem Luther, hanem az élő evangélium, az a nála is másfél évezreddel korábbi ember, aki egyszer felment a hegyre, hogy a köré gyűlő tanítványokat taníthassa arra, hogyan lehetnek boldogok. Reformátoraink is e boldogságot kutatták és lelték meg, mert rátaláltak a legősibb forrásra, Jézus Krisztusra. Erre figyeljünk ma is, amikor a reformációra emlékezünk.

Ugyanis sokféle nézőpont létezik, amely elemezni és magyarázni próbálja, hogy mi, és miért is történt 1517-ben, és az azt követő években. Különböző szakemberek eltérően láthatják mindezt. Mindegyik látásmódban van valami igazság, mégis tudnunk kell: egyik kép sem hiteles! Ha valakit meg akarunk ismerni, általában tőle magától lehet a legjobban. Luther megértésében pedig a teológus látásmódja az egyetlen kulcs: az Ige, amely ma is szól hozzánk, ha vállaljuk azt, hogy a tanítványokhoz hasonlóan mi is lábaihoz telepedjünk. A reformáció megértésének egyetlen kulcsa, hogy az evangélium által maga Isten munkálkodott szolgájában! E nélkül a látásmód nélkül Luther érthetetlen. A teológiai látásmóddal azonban minden világossá válik.

Fordítsuk hát tekintetünket az igazi forrás felé. A humanizmus „ad fontes”, a “vissza a forráshoz” elve ugyan sokszor vezette félre eme irányzat neves képviselőit (pl. Erasmus), ezért Luther gyakran vitázott velük, mégis egyúttal sokat köszönhet nekik, hiszen ez az elv segítette abban, hogy megtalálja az igazi forrást, Jézus Krisztust, Aki a hit végső és egyetlen forrása. Hiszen nem az a lényeg, hogy egy szerzetes kereste-e a kegyelmes Atyát, mert nem elégedett meg az egyház rigorózus, szigorú istenképével. Mindez fontos ugyan, de önmagában semmit nem ér. Mindaz, amit mi, emberek teljesítünk, Isten szemében semmit nem ér, és ezért nem is vezethet boldogságra. Jézus máshol tárja fel előttünk ennek titkát: boldogok, akiknek semmijük sincs, amitől boldognak tarthatnák őket.

Azok tehát a boldogok,

Ez tehát a boldogság forrása, mert az egyetlen forrás hozta el közénk, az élő Igét. Ezért volt fontos Luther számára, hogy az írott igét kutassa, mert tudta, hogy azok „Róla (Jézusról) tesznek bizonyságot”. Éppen ezért nem az a fontos, hogy egy szerzetes kereste az Istent és megtalálta az Igében, Jézus Krisztusban — bár már ez is szívet melengető eredmény —, hanem az a fontos, hogy Isten kereste ezt a szerzetest, és meg is találta. Így keres mindannyiunkat: mint egy hatalmas radarkészülékkel pásztázza a kietlen, hullámzó, viharos tengert, hogy mikor villan fel valami, hogy mikor siethet a mentőegység a hajótöröttért, és mikor emelheti be az életet jelentő hajóba?

Isten országának rendje azonban annyira különbözik e világ törvényeitől, hogy a Jézus által felkínált boldogság attól függ, hogy beszálltál-e Jézus Krisztus hajójába, amely lelki szegényeket visz a rév felé, sírókat, szelídeket, igazságra éhezőket, irgalmasokat, tisztákat, békéseket, igazságért üldözötteket. Mert az ilyen embereket bizony üldözi a világ, nem tűri meg maga mellett, hanem igyekszik gyalázni, bemocskolni, kiirtani a földről. Ilyen üldözöttek voltak egykor a reformátorok is — még Luthert is meg akarták ölni, ha tudták volna, de nem sikerült, mert Isten nem engedte. Másokat máglyára vagy gályára küldtek. Nem kell csodálkozni rajta, hiszen ezt tették már kezdettől fogva Isten embereivel, „így üldözték a prófétákat is”, és így jutott keresztre maga az Isten Fia is.

Kedves Testvéreim! Jézus mégsem elrémíteni akar, hanem ujjongásra buzdítani e szavakkal. Hiszen mindig is ez volt a sorsa Isten követeinek, és mégis ők a boldogok(!), mert részesedhetnek Isten országában. Ahogyan Gyökössy Endre református lelkész mondja: „BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.” Megéri tehát ezt az utat követni, amely elvezet a boldogság örök forrásához. Krisztus Jézushoz. Ámen