47Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap - Lk 15,01-10.doc

45.Ó1 - Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap - Lk 15,01-10 /10.29

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” „Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

280; 7; 327; 344_1,5; 293

Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Egyik évben családi, gyülekezeti evangelizációs nap volt az egyik Vas-megyei településen (Bük, 1998). Az előtte levő héten lelkészgyűlésünk volt, ahol a nap részletes programját tartalmazó szórólapokat osztották szét közöttünk. A plakát tetején, mottóul, ébresztőül ez a cím volt olvasható: „Fut az ember, fut az Isten.” Egyik idős lelkészkolléga - elolvasva a címet - így fakadt ki: „Ez botrányos! Az Isten nem fut, legfeljebb az ember!”

Azóta is, többször fülembe cseng ez a felháborodott hang. Akkor, abban a pillanatban talán még én is elfogadtam az ő nézetét, de azóta egyre gyakrabban érzem úgy, hogy van ebben a címben valami figyelemre méltó.

Sajnos nem tudtam ott lenni azon az alkalmon, így nem tudom megmondani, pontosan mire is gondolt az, aki ezt a címet adta. Mindenesetre engem továbbgondolásra késztetett.

Gimnáziumban, irodalmi műalkotásokat, szobrokat, festményeket tanulmányoztunk, és megpróbáltuk azokat értékelni. Volt, amelyik tetszett, volt, amelyik elborzasztott, de olyan is akadt, amelyik semmilyen érzést nem váltott ki belőlünk. Tanárom azt mondta: az a jó alkotás, amelyik nem engedi, hogy közömbösen menjünk el mellette. Az a jó műalkotás, amelyik érzéseket vált ki bennünk, akár tetszést, akár nemtetszést. Úgy, mint ahogyan az előbb említett cím is. Vagyis kényszerít, hogy beszéljünk róla.

Futás, rohanás az élet. De vajon ki, hova, és miért fut?

Fut az ember! Ez a kijelentés mindenki által elfogadható. Fut a pénz, a karrier, az érvényesülés, a jobb, a boldogabb, a tartalmasabb élet után. De ha csak a maga erejére támaszkodik, ha csupán a maga lehetőségeivel számol, el tudja-e azt érni?

Milyen sokszor fut az ember értéktelen, múló kincsek után! Hány kitűzött cél marad mindörökre csak cél, és beteljesületlen álom? S hányszor fut az ember valami, vagy valaki elől! Menekül Isten elől, mert nem kell neki Isten szeretete, kegyelme, nem kell neki a bűnbocsánat és az üdvösség!

Igen testvéreim, ez belefér a gondolatvilágunkba. De az, hogy az Isten fut, az sokak számára elfogadhatatlan, sőt egyenesen botrányos!

Hányszor akarjuk Istent beskatulyázni! Hányszor akarjuk Őt korlátok közé szorítani! Mintha Ő valahol az égben, egy trónon ülve, méltósággal kormányozná a világot. A zsidó nép egyik - szinte legnagyobb - problémája is az volt, hogy ha elviszik őket fogságba, idegen földre, a messzi Babilóniába, akkor Isten is velük megy-e, vagy Ő csak ott létezhet, ahol a kőből épített templom van?

Igen, mai igénk is arról tesz bizonyságot, hogy Ő nem egy statikus, helyhez kötött Isten, hanem mozduló, mozgó, dinamikus, élő Úr. Aki, ha kell - és bizony sokszor kell - elindul, megy, fut az ember után. Mert Ő az emberek javát akarja. Hiszen mielőtt kérnénk, már ad, mielőtt mozdulnánk, Ő már mozdul. Ad újra és újra, lehetőséget is. Felkínál alkalmakat, és találkozásokat is. Elénkbe jön, szeretetével, irgalmával. És ez csodálatos!

Az elmúlt vasárnap evangéliumában a Gazda hívása hangzott, amikor így szólt: gyertek, mert minden készen van! Ma Ő megy nemcsak hívogatni, hanem minden elveszettet felkutatni és megtalálni, és megmenteni. Hogy örülhessen mindenki. Mert eggyel megint többen vannak a megtértek, és így az elveszettek eggyel kevesebben.

Jézus a bűnösök között van, és sokan rosszallóan néznek rá, mert „bűnösöket fogad be és együtt eszik velük.” Egy magyar közmondás szavaival élve: korpa közé keveredik….

S ez a fejezet mégis az öröm fejezete. Hiszen Jézus örömöt hoz a világba. Már születésekor angyalok hirdették az örömöt, s nem lehet ezt nem észrevenni. Keresztelő János is, Jézus is megtérést hirdet. Mert az ember elszakadt Istentől, és megtérés, visszatérés nélkül nem találkozhat Vele. De amíg Jánosnál a megtérést a közeljött ítélet rémülete hatja át, addig Jézusnál a megtérés csupa öröm. Az Isten megmentő, atyai szeretetével való találkozás öröme.

Az elveszett juh, az elveszett pénz, majd utána következve az elveszett (vagyis ismertebb szóval: a tékozló) fiú példázatában is ez az öröm, a megtalálás öröme domborodik ki.

Az emberek hajlandók lemondani egymásról, elveszettnek tekinteni azt, aki eltévedt. Isten azonban nem mond le róla, sőt, különös gondoskodással fordul feléjük, és abban van öröme, ha sikerül új életet kezdenie.

Bizony testvéreim, ilyen az Isten! Ő nem az emberek elitélésében, hanem az ő megmentésükben leli örömét. Isten keresi a bűnösöket, és meg akarja őket menteni. Ezért kell Jézusnak a bűnösök között lennie. Az Ő messiási küldetése sem ítélkezés. Mert Isten nem elítélni, hanem megmenteni akarja az embereket. Jézus tehát Isten szeretetének a jele, Isten jelenléte a bűnösök között, s ezért öröme is egy az Atyával. De állandó együttműködésre is hív.

Akik bírálják Jézus magatartását, azok nemcsak Jézust nem értik meg, hanem arról sincs fogalmuk, hogy ki az Isten. Meghökkentő megállapítás ez! Pedig akik helytelenítik Jézus magatartását, azok nem istentelen bűnösök, hanem a gyülekezet legkegyesebb tagjai, az Írások állandó tanulmányozói. A farizeusok számára az a törvény volt érvényes, mely szerint a bűnösnek előbb meg kell térnie, s csak azután lehet helye a gyülekezetben!

Ezért tanít Jézus arról, hogy a bűnösöket nem kirekeszteni, hanem befogadni kell! Vétkeiket nem tolerálja, de az emberrel közösséget vállal. „Elítéli a bűnt, de megmenti a bűnöst!” - ahogyan úrvacsorai imádságunkban is mondjuk.

Itt a „törvénykegyesség” és az „evangéliumi kegyesség” ütközik össze. Míg az előbbinek a kirekesztés és az elkülönítés, addig az utóbbinak a befogadás, a magához engedés krisztusi példája felel meg. Ő megy utána az elveszettnek s nem fél még hozzáérni sem.

Isten cselekvő Úr! Nem vár, hogy majd történik valami. Hanem elindul, hogy megkeresse az elveszettet. Mert a hazajutáshoz kell Isten kegyelme. Nélküle nincs visszatalálás. Lényegtelen, hogy miért veszett el, lényegtelen, hogyan gurult el! A tény, az elveszettség a fontos! És ha egyszer nincsen meg, akkor meg kell keresni! Az evangélium a rabnak szabadulást, a megfáradtnak nyugalmat, a bűnösnek bűnbocsánatot ígér. Nem általánosságban, hanem mindig, és személyhez szólóan. Amikor már minden remény szertefoszlik, s teljesen kilátástalan a helyzet emberileg, akkor jön a segítség, a megoldás. Onnan, ahonnan nem is gondoljuk, úgy és akkor, ahogyan nem is várjuk.

Ugye, milyen jó tudni, hogy Istennél nem a nagy számok törvénye uralkodik! Neki a 99 mellett az az egy(!) is fontos, az az egy is kell neki. Az ember-milliárd sem tömeg Urunk számára, hanem egyes emberekből áll, akik közül mindegyik éppúgy, egyformán fontos. Hiszen még a hajszálaink számát is tudja, és számon tartja Ő! Mindenkiét!

Ma már nem botránkozok meg, s tudom, hogy - mivel én is fontos vagyok Neki - bizony utánam is fut az Isten. Ahogyan Füle Lajos: Futás c. versében írja, hogy először:

Fut a gyermek a labda után…, azután
Fut az ember az élet után..., végül pedig
Fut az ISTEN az ember után, / mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje, / hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán, / ott fut a téren, / egész világon, / sok ezer éven, / sok mérhetetlen, / megérthetetlen, / keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével, / kiontott vérrel, / viszonozatlan, / mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...

Bizony, mi is elveszettek lennénk Nélküle, de Ő örvendezni akar, s engem is éppúgy a megtaláltak között akar tudni. Isten azért küldte Jézust a világba, hogy éljünk. A megtérés nem visszatalálás, hanem megtaláltatás. Őhozzá!

„Örüljetek velem!” - mondja. Ő így hív ma is, most is, magához. Ámen.

Füle Lajos: Futás

Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...

Leszegett fejjel gyötri magát

kincseit egyszer csakhogy elérje,

kergeti álma, hajtja a vére.

Kenyér gurul a lába előtt,

vagyon gurul a vágya előtt,

hírnév, dicsőség álma előtt.

Rohan utánuk éveken át,

a fogyó úton, életen át,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen

s balga-bután

fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,

mert mindent lát és szánja nagyon,

guruló szívét csakhogy elérje,

hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán,

ott fut a téren,

egész világon,

sok ezer éven,

sok mérhetetlen,

megérthetetlen,

keresztre írott szenvedésen át,

hulló Igével,

kiontott vérrel,

viszonozatlan,

mély szerelmével

fut az ISTEN az ember után...