20Vízkereszt utáni utolsó vasárnap - 2Pt 01,16-21.doc

18.Ó2 - Vízkereszt utáni utolsó vasárnap - 2Pt 01,16-21 /12.33

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

281; 1; 280; 400

Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A XXI. Században is - amikor a távközlésben is a csúcstechnológia uralkodik - azonban ma is vannak olyan hírek, amelyek úgy terjednek, mint évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt is: szájról-szájra.

Egy hír felröppenése és elterjedése között gyakran hihetetlenül rövid idő telik el. De nemcsak a hírt adjuk tovább, hanem azt is hozzátesszük, hogy kitől hallottuk, mert így hihetőbb, hitelesebb.

Évekkel ezelőtt Amerikában az egyik TV csatornán mutatták be azt a filmet, amelyik az ország feltételezett megtámadásáról szólt. Nagyon hitelesre sikerült a film, mintha valódi, élő felvételek lettek volna. Aki nem nézte meg a műsorban, hogy ez csupán egy film, hanem csak bekapcsolta a TV készülékét, bizony nagyon megijedt. Nagyon sokan pánikba estek, annyira valósághűre sikerültek a felvételek.

Bizony testvéreim, nem mindegy, hogy mi, és hogyan hangzik. Nagyon is fontos, hogy honnan ered. Sok múlik ezen; sok múlik azon, hogy miről, kiről szól a hír, az üzenet.

Mai igénk érdekessége - amely bár formainak tűnő, mégis jelentős üzenetet hordoz - hogy nem tudjuk, ki írta. Ma gyakran előfordul, hogy különböző helyekről összeollózott anyagot jelentet meg valaki a saját neve alatt, hogy ezáltal bezsebelje más emberek elismerését, és még anyagi hasznot is húzzon belőle. Itt fordított a helyzet. A levél mindmáig ismeretlen szerzője Péter apostol nevét és tekintélyét használta fel arra, hogy a II. század első felében élő keresztyéneknek feleletet adjon néhány nyomasztó kérdésre. Azért rejtőzik más neve mögé, hogy jobban nyomatékos legyen az, amit ír. Mert bizonyságot akar tenni, mert nem hallgathat mindarról, amit tud.

Mert fülükben ott csengett Jézus ígérete, az az ígéret, hogy nemsokára visszajön. S várták a választ arra, hogy addig mi lesz; hogyan éljenek egy ellenséges világban; milyen legyen a keresztyén ember élete.

Isten szól az apostolok, a bizonyságtevők, a tanúk szavával. Az ismertek és az ismeretlenek szavával. Mai igénk egyik üzenete éppen abban van, hogy NEM Péter apostol szólítja meg a gyülekezetet, hanem olyan valaki, aki mintegy 100 évvel Péter halála után él és működik az Egyházban.

Az atyák sokszor és sokat vitáztak arról, hogy vajon ennek az iratnak van-e helye a keresztyénség zsinórmértékét jelentő szent iratok gyűjteményében. De végül is a levél tartalma döntötte el, hogy fontos és helyes tanítás van benne. A „hiteles ember” helyett a „hiteles mondanivalóval” találkozunk ebben az igében.

Luther mondja: „Ha valaki a Krisztust prédikálja, lehet akár Júdás, akár Pilátus, helye van szavának Isten Igéje szent könyvében; de ha valaki nem Krisztust prédikálja, lehet akár Péter vagy más apostol, szava nem alkalmas az üdvösségre jutáshoz.”

Hányan voltak és vannak, akik tanúskodtak szavaikkal Istenről. Olyanok, akik neve fennmaradt az utókor számára, de olyanok is, akik személyét ismeretlenség fedi. Csodálatos, hogy a nemzedékek váltakozása során változatlanul csendül fel az evangélium neves és névtelen emberek ajkán egyaránt. Valóban csoda ez, ahogyan: Isten a tanúkat cseréli, de a tanúskodás egyetlen eszközét változatlanul hagyja.

Szól az Isten üzenete! Nincs sem személyhez, sem korhoz kötve. Az egyedüli fontos: a mondanivalója.

Az ismeretlen levélíró határozottan vallja: „Igen biztos nálunk a prófétai beszéd!” Nem emberi kérkedés ez - hiszen maga ismeretlenségbe burkolódzik, hanem a hit tapasztalatából fakadó bizonyságtétel. Ezért teszi hozzá: a próféták nem a maguk elhatározása alapján, hanem a Lélek erejével szólaltak meg.

Milyen szörnyű lenne az életünk, ha az emberek, vagy ha a világ elvárásainak akarnánk megfelelni. Ha elfeledkezhetnénk a bűnről, a betegségről, a halálról, ha azt hirdethetnénk, hogy bűnbocsánat nélkül is van üdvösség. Milyen népszerű lenne az, aki csak azt mondaná, amit az emberek hallani szeretnek! Egy darabig talán járható is lenne ez az út, de nagyon hamar, - inkább előbb, mint utóbb - kiderülne, hogy hazugság. Hogy az ezt szóló nem Isten akaratának közvetítője, hanem hamis próféta.

Jeremiás élete is ezt a vívódást példázza. Nehéz az élete, s az Úrnak való szolgálat nem teszi életét könnyebbé. „Szabadulnék a prófétaság terhétől, de te nem engeded, Uram.” - mondja.

Nem emberi erő, nem emberi szándék vagy elgondolás munkálkodik a megváltás munkájában itt, a világban. Mert nem emberi elgondolás a Krisztusról szóló bizonyságtétel. Ha csak rajtunk múlna, megtorpantunk volna.

Isten igéje, evangéliuma örök. Élő és ható. Nem a levélíró személye, ismertsége teszi azt hitelessé. Az irat vizsgálatakor a szentírási könyvekhez sorolását nem a szerző személye, hanem a prófétai beszéd igazsága tette lehetővé. Mert a Szentlélek hitelesíti a „prófétai beszédet”. Ez az ige összekapcsolja a Szentlelket Isten igéjével. Mert a Lélek az igén keresztül működik. Rajta keresztül szólít meg s munkálkodik.

Reménységben élünk, mint az isteni ígéretek örökösei. De reménységünk alapja nem az isteni cselekvés „emléke”, hanem a megújuló kegyelem, az isteni cselekvés „folyamatossága”.

Az ismeretlen levélíró szinte szó szerint idézi az evangéliumok híradását a szent hegyen, a megdicsőülés hegyén történtekről. De mi tudjuk, hogy nem ez az emlékezés, hanem a bizonyságtétel ténye ad igazi súlyt ennek, a vallomásba foglalt tanításnak.

A „naponkénti megtérés”, a naponként megújuló isteni kegyelem, a naponta kért és megkapott mindennapi kenyér mind-mind intelem és figyelmeztetés arra, hogy nem lehet az emberekből megélni. Jól teszi, ha a Gyülekezet, ha Isten népe naponta könyörög Isten kegyelméért, hogy ne csupán egy áldott emlékű lelkipásztor emléke, ne egy valamikor régen hallott igehirdetés éltessen csupán, hanem vágyja naponként, vágyja szüntelenül ezt a kiáradó erőt. Az élet nehézségei, nemegyszer az élet tragédiái között is felragyogjon számára az örök fényforrás, „az új Csillag fénye”.

Nemzedékek változnak, minden mozog, de Isten kegyelme, ránk áradó szeretete, irgalma ugyanaz marad. Ugyanolyan éltető erő, ugyanolyan megtartó erő.

Prófétai szó, amely Isten igéje: biztosan lehet rá építeni, mert belőle erő és világosság árad.

A prófétai szó Isten szava. Nem ember teszi igazzá, hitelessé. Az Úr munkálkodik benne, elhívottjai által. Bizony, „Az Úr csodásan működik” (EÉ 328,1), itt is!

S Ő mindig fog elhívni olyanokat, akik tanúskodnak, akik a múltat a jelenen át a jövőre irányítják.

Az evangélium szava élő. Nem az emberek hordozzák Isten ügyét, hanem éppen fordítva van: Isten hordozza az emberek ügyét. Az evangéliumban ott ragyog Jézus dicsősége, amely maga is világító fényforrás. Fény, amely üdvösségre vezet. Amely elvezeti az üdvösség útjára - Isten népét és Egyházát.

Egy idős házaspár története pedig kiválóan összefoglalja, mi is az egyház apostolokon és prófétákon nyugvó igehirdetésének foglalata. A történet szerint: „egy idős házaspár ajándékba kapott egy Bibliát. Elkezdték olvasni, és egy idő után a férj egyszer csak azt mondta a feleségének: Asszony, ha mindaz igaz, ami ebben a könyvben van, akkor mi bűnösök vagyunk. Tovább olvasták és egy idő múlva újra csak megszólal a férj: Asszony, ha igaz az, amit olvasunk, akkor mi elveszettek vagyunk, Isten el fog ítélni minket. Azért csak tovább olvasták a Bibliát. És egy napon örömtől ragyogó arccal mondta a férfi: Ha mindez igaz, akkor mi megmenekültünk, mert itt az áll, hogy Isten egyszülött Fiát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen! Ők megtapasztalták, átélték Isten szavának a személyességét.” (Balicza Iván)

Ha átjár Krisztus Lelkének szele és tüze, akkor nem lesz kérdés, hogy nem meséket követnek az apostolok, nem mitológiát gyártottak a sok pogány nép legendái mellé, nem is pszichózis tévesztette meg őket hallucináció által, nem hazugságokat terjesztenek, hanem Jézus bizonyságtételét, amelyért még az üldöztetést is vállalták, annyira bizonyos volt számukra a prófécia megbízhatósága; azért, mert Jézus rájuk lehelte Lelkét, és így megvilágosodtak. „Világosság csak abból a tanításból árad, amelyet az apostolok a próféták nyomán hirdetnek.” (Jubileumi kommentár) A vízkereszti fény, Isten dicsősége ragyogjon mindannyiunkra a Szentlélek által Jézus keresztjéről, az Atya mennyei dicsőségéből!

Így lesz az ige mértékké, iránymutatóvá és éltetővé. Hol Isten igéje ma is életet munkál s válik ez bennünk is valósággá. Ámen.