17Vízkereszt utáni 3. vasárnap - Rm 12,17-21.doc

15.Ó2 - Vízkereszt utáni 3. vasárnap - Rm 12,17-21

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr. Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.” Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.

63; 1; 441; 293

Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Vízkereszti időben - ma már harmadik alkalommal - Pál apostol tanácsait, intelmeit hallhatjuk a felolvasott igében. Felolvasásakor sokan talán bólogattak is, mert annyira egyértelmű. Sokan természetesnek is gondolják, pedig nem az. Persze más hallgatni, és megint más megcselekedni! Mennyire más lenne a világ, ha a jó győzedelmeskedne mindenkor. Mennyire más lenne a világ, ha a békesség uralkodna mindenütt. Ha nem a rosszat akarnánk viszonozni, visszaadni, ha a jó lenne mindenkor, minden felett.

Ha olvassuk az evangéliumokat, megláthatjuk, hogy az apostol igazából semmi újat nem mond. Mert számára is az alap, a legfontosabb: Krisztus. Utal Krisztus tanítására. Mert Ő mondta, s az apostol csak sulykolja belénk mindazt, hogy „ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!” (Mt 5,39-42), vagy „boldogok, akik békét teremtenek” (Mt 5,9), vagy „békességben éljetek egymással” (Mk 9,50). És Jézus mondta azt is, hogy „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” (Lk 6,27)

Mai világunkban - amikor a Föld szinte minden pontjáról van információnk - mennyiszer szembesülünk a gonosz hatalmával. Talán a teremtés óta nem volt olyan nap, amikor az ember ne háborúzott volna! Amikor az erőszak akart felülkerekedni! Legfeljebb nem tudtunk róla. Mert a hírek lassan terjedtek. De ma, amikor a hírek sebesen szárnyalnak, minden békétlenség, minden viszály szinte percek alatt napvilágra kerül. Mert az embernek semmi sem jó úgy, ahogy van. Több kell, a másé is. Irigy. Nem az övé a kevés, hanem a másiké a sok. Régi történet: amikor egy vállalat vezetője és beosztottja beszélgetett egymással, és közben előjött a szó a fizetésekről. Mind a ketten elégedettek voltak. Egymás fizetésével! De soha sem elégedett az ember azzal, amije van. S az elégedetlenség, a másik javának akarása (birtoklása), a sikertelenség, a harag - mind-mind ok a békétlenségre.

Ma pedig különösen nem kell messzire menni, hogy a valóságban is megtapasztaljuk mindezt. Ma, amikor a szomszéd országban is háború dúl, mindennél aktuálisabbnak tűnik az apostol szava. És ráadásul még a kívül álló is bele akar szólni, bele akar avatkozni. No, nem emberbaráti szeretetből, hanem kőkemény érdekből. Mert nem azt nézi, ami a másiknak jó, hanem azt, hogy neki mi haszna származik abból. Ha mindenki elégedett volna azzal, amije van, békében élhetne. Ugye milyen könnyű dolga van a gonosznak, aki békétlenséget szít, aki ellenségeskedést táplál? Elég csak kérdéseket felvetni, azokat megfelelően ügyesen formálni, és rögtön elkezd duruzsolni a fülünkben. Mert sokkal inkább vevők vagyunk a rosszra, mint a jóra.

Kislányok babáznak, a kisfiúk meg háborúsdit játszanak. Valahogy ez tűnik számukra érdekesnek, izgatónak. Mintha a béke unalmas lenne. Izgalmas, amikor történik valami, amikor az erőszakot gyakorolni lehet, amikor meg lehet mutatni, kinek van nagyobb ereje. Először játékból, később pedig véresen komolyan.

Játszanak, zajonganak, mert az erőt ez mutatja meg számukra. Azt gondolják, minél nagyobb a hangzavar, annál erősebbek.

„Éljetek minden emberrel békességben!” De szép idill! - sóhajt fel a Bibliát olvasó. Milyen gyönyörű dolgokat tud az ember álmodni magának! És milyen nehéz ennek a megvalósítása! A szépen hangzó a legnehezebben megvalósítható.

Vannak a történelemnek optimista időszakai, amikor minden szép és jó, legalább is úgy tűnik. Vegyük például a technikai, informatikai vagy az egészségügyben végzett kutatások eredményeit. Ilyenkor az ember azt gondolja, hogy rövidesen minden problémáját megoldja a tudomány segítségével. Esetleg felszínre tör egy filozófiai rendszer, egy ideológia, és abban a nyugodt meggyőződésben vannak az eszmerendszer hívei, hogy ez mindent meg fog oldani. Lesz itt szabadság, lesz itt jólét és fejlődés. Ezek a korszakok azonban nagyon rövid ideig tartanak. Aztán jön a keserű kiábrándulás, mert semmi nem oldja meg az alapvető emberi kérdéseket. Éppen olyan nyugtalan, békétlen marad a világ, és benne az ember, mint volt.

De hiába is van jólét, ha nincs békesség az emberek között. A legjobb szándék ellenére is összeveszünk a másikkal, családok, emberi kapcsolatok hullanak, szakadnak szét. Elég egy törvény, egy újabb rendelkezés, egy újabb eszmeáramlat, hogy kiderüljön, amit olyan biztosnak, szilárdnak véltünk, az nem is olyan szilárd, nem is biztos. Emiatt sóhajt föl az ember: „de szép idill”, amikor az imént hallott szakasszal találkozik a Szentírásból. Az ember nem tudja legyőzni a környezetét, önmaga gyarlóságait. Nem tudja legyőzni a gondját, baját, békétlenségét, halandóságát, így hát megálmodja magának a szép jövőt. Csak egy a baj: ez a szép jövő soha nem jön el. Ez a szép, új jövő csak álom marad.

Pedig az ellenség is kegyelemre szoruló, bűnös ember. Lehet, hogy neki is éppen arra a szeretetre és irgalomra van szüksége, ami bennünket is, az ellenségeket Jézushoz vont. Saulus mindenképpen ilyen volt. Az Apostolok Cselekedetei könyv leírja, hogy István vértanú halálánál ott volt az apostol, mint fiatalember, ő őrizte a felsőruhákat, majd ezután egyre ádázabban el kezdte üldözni az egyházat. Amikor azonban megtérése után bizonyságot tett arról, hogy hogyan ment végbe az ő megváltozása, az ő „pálfordulása”, akkor utalt arra, hogy ő ott volt azok elítélésénél és kivégzésénél, akiket megöltek. Biztos, hogy őbenne elindult valami már akkor, csak akkor még hadakozott ellene, de Isten már akkor elkezdett benne munkálkodni. Egyre ádázabb ellenség lett, de eközben Isten kegyelme már egyre inkább áthatotta őt, és a damaszkuszi úton megtért. Isten erejével a gonosz annyira legyőzettetik a jó által, hogyha kell, a gonosz ember jóvá lesz.

Saul király esetében azt láttuk, hogy Isten megvédte Dávidot, és Saul egyszer meghalt, s Dávid lett a király. Úgy látjuk, hogy Saul király nagyon nyomorultul halt meg, a másik Saul - aki Pál is -, viszont apostollá lett. Mert az ellenség ugyanis vagy elpusztul, vagy megtér, mert a jó legyőzi a gonoszt.

Természetesen számunkra biztos, hogy az az igazán bátorító és örömteli, amikor azt láthatjuk, hogy az ádáz ellenség egyszer csak lelki testvérré lesz, az ordas farkas, az ellenség juhocskává válik, mert a szeretet, ha kell, sok bűnt elfedez. Jézus szeretete ilyen. Ezt a fajta szeretet csak az tudja, aki ismeri a kegyelmet, s az irgalmat. Amikor abban a helyzetben bántanak bárkit is közülünk, csak imádság által tud Istenre figyelni, arra emlékezni kicsoda ő, s hogyan viszonyul ő az ellenség iránt. Őbenne bízva lehet egyedül engedelmeskedni annak a szeretetparancsnak, amiről az apostol beszélt. Az ellenségszeretet nem annyira érzés, inkább engedelmesség. Azt adni, amire szüksége van a másiknak, megbocsátásra, áldozathozatalra. Adni azt, amire szüksége van, s ezáltal a keresztény embert sem győzheti le a gonosz, hanem a gonoszt legyőzhetjük a jóval, mert Jézus a mi pásztorunk.

Igen, ez csak álom marad, mindaddig, amíg csak magunkra tekintünk. Mert bennünk mindig van egy „de”, amely azután eltérít a jótól. De Vele, Krisztussal minden lehetséges. Akár már itt, a földi életben is.

Nincs más megoldás az ember számára ahhoz, hogy biztonságban érezhesse magát, mint hogy az Istenhez menekül, figyel az ő szavára, és igyekszik az ő útmutatása szerint élni életét. A Pál apostol által hirdetett három gondolatban meg is lehet húzni a biztos jövő vonalait:

- Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért!

- Éljetek minden emberrel békességben!

- Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!

Az ember mindig békéről álmodik. Csakhogy itt nem az ember álmodik, hanem az isteni hatalom szólal meg az apostolon keresztül. Nem emberi idill, nem álomkép, hanem Isten határozott kijelentése, amely már beteljesedett Jézus Krisztus születésekor. Ámen.